1. Kiváló stabilitás. A nagy sebesség elérése érdekében a modern hadihajók általában karcsúak, hossz-/-nyaláb arányuk 7:1 vagy akár 9:1. A hajó dőlés utáni helyreállítási nyomatéka összefügg a vízvonal tehetetlenségi nyomatékával. Egyszerűen fogalmazva, egy karcsú hajótestnek van egy kis helyreállító pillanata guruláskor, így hajlamos az egyik oldalról a másikra billegni. A katamaránnak azonban két hajóteste van, egy-egy mindkét oldalon, és a visszaállítási momentuma guruláskor többszöröse az azonos elmozdulású egytestének. Olyan ez, mint egy hordrudat és egy deszkát vízre dobni; a rúd folyamatosan billeg, miközben a deszka stabil marad. A stabilitás természetesen rendkívül fontos a hajók számára. A súlyos gurulás megnehezíti a haditengerészeti fegyverek pontos tüzelését. A haditengerészeti ágyúkon kívül sok más rendszer, például a radar és a szonár is stabil hajótestet igényel.
2. Tágas fedélzet, kényelmes a berendezések elrendezése. A hadihajóknak sok alkatrésze van, és gyakori, hogy radarantennák és egyéb berendezések versenyeznek a helyért, különösen a helikopterek egyre nagyobb elterjedése miatt, amelyek további helyet igényelnek a helikopterleszállók számára. A katamaránok ebből a szempontból jelentős előnnyel rendelkeznek, sokkal nagyobb fedélzeti területük van, mint az azonos vízkiszorítású egytestűek, így sokkal könnyebb a fedélzeti felszerelések elrendezése.
3. Kiváló lopakodó teljesítmény. A főmotor kipufogónyílásai az infravörös sugárzás nyilvánvaló forrásai. A lopakodó követelményeket támasztó hadihajóknál rejtőeszközöket kell felszerelni a tölcsérekre, amelyek meglehetősen drágák. A katamaránok elhelyezhetik a kipufogónyílásokat az összekötő híd alatt, a hajótest két oldalát felhasználva az infravörös sugárzás blokkolására.
